A lakás
Bár egyik irányból nagyon jó helyen vagyunk (oui, le park), a másikból már kevésbé. Az arabok éjjeli bandázásai nem túl kellemesek, azoknak, akik napi tizeniksz órákat dolgoznak. (lásd később!) Na és emellé még jön az, hogy a két oldal között ott a lakás, ami szintén érdemel egy-két szót. Kezdve ott, hogy amikor megérkeztünk, nem volt semmink, csak
1 partvis, 1 felmosó (közös nyéllel), kislapát
1 fém polc, ami az első mozdításnál elhajolt
1 mosogató, 1 mikró, 1 gáztűzhely, 1 hűtő, 1 gázbojler
1 fiókos szekrény
1 zuhanyzófülke, melynek úgy nyílik az ajtaja, hogy 38cm hely van bemászni (hiteles adat)
1 csap, amit, ha elzársz, nem lehet kinyitni
6 matrac, 3 ágy és 12 párna
Csak hogy érzékeltessem az arányokat. Ja és miután felkapcsoltuk a lámpát a nappaliban, soha többet nem lehetett leoltalni. Le kellett kapcsolni a biztosítékot, és kicsavarni az égőt. De az se volt ám egyszerű, hogy megtaláljuk a jó kapcsolót. Torpedóban már rég elvéreztünk volna. Hét közben kaptunk bútorokat és egy mosógépet, a többlet párnát meg elajándékoztuk. Összerakásukra sajnos nem volt időnk a munka miatt. Egyszer nekifutottunk a fiókos szekrény ikertestvérének, de feladtuk a fiók után. Majd kaptunk szerszámokat kölcsön. Szombaton mire felkeltem, apám már összerakott két éjjeli szekrényt, 4 széket, és addigra már egy mosáson is túl volt. Aztán közösen összeraktuk a maradékot, amire rá is ment a nap. Most úgy ahogy használható a kégli. De inkább szeretnénk egy másikat.
Bonjour, nous sommes les géometres
Hétfőn átvettük a munkát a francia kollégától. Ergo 3 használható pontot. Erre rá is ment a nap. Kedden ránkállt a bobcat, szerdán 90 km/h-s szél volt, de minden napra jutott valami. A franciákkal nem könnyen értünk szót, és nem a nyelvi akadályok miatt. De a nővel, aki a földmunkát intézi egész jól megértjük egymást. Kedvenc jelenetem, amikor a francia, meg a magyar építésvezető beszélget. A bősz gall csípőre tett kézzel pattogósan, franciásan magyaráz, a magyar meg felnéz ültéből, és halál nyugodtan válaszol.
Gyorskassza
Szombaton első teljesen önerőből való vásárlásom végén előrelátóan besoroltam a gyorskasszához. Egy idős francia pár állt előttem, egy tömött kosárral. Gyorsan felnéztem, hogy mégis mennyire gyors a kassza. Max 15 termék. De mivel ők ketten vannak, 30-at hoztak. Hát mondom, ezt jól benéztem. Szép komótosan felpakoltak, túloldalt ugyanazzal a nyaktörő tempóval vissza, majd kiderült, hogy a nőnek nem jó a bankkártyája. Ekkor kiszórták az összes aprójukat (fogadok fele még frank volt) majd elkezdték megszámolni. 20 perc. Majd elkezdték szétválogatni, hogy melyik terméket ne vegyék meg. Mire sorra kerültem megtapsolt az egész kerület. Így tartott 3/4 órába fél kiló kenyér megvásárlása.
Strand
Vasárnap egy kis Földközi-tengerrel jutalmaztuk magunkat. Narbonne és Perpignan közé lőttük be a GPS-t.
-Hoztunk törölközőt?
-Na azt nem.
-Pulóver van nálunk?
-Csak egy.
-Akkor az most elkezd átalakulni törölközővé, mire odaérünk az lesz.
Először búvárkodtunk a sziklák közt, de alig lehetett látni, majd felkapaszkodtunk egy embertelen sziklafalba vájt ösvényen, és elsátáltunk egy közepesen eldugott strandig, ami iszonyat fasza volt, és még látni is lehetett a vízben. De én ott már csak úszkáltam. Szépen leégtünk. Hazafelé beugrottunk Carcassonne-be de nagy volt a tömeg, úgyhogy lőttünk pár fotót, aztán jöttünk haza.

1 megjegyzés:
akkor rohadjatok meg!!
Megjegyzés küldése